Te (mennyire) beszélsz idegen nyelveket?

Írta: Molnár Bertalan • 2014. október 27.

Hazánkban sajnos nem ismeretlen jelenség az idegennyelv-tudás hiánya. A legutóbbi európai szintű felmérés szerint a magyarok közel kétharmada semmilyen szinten nem beszél idegen nyelveket. Jelen írásomban azonban arra szeretnék rávilágítani, hogy - különböző okokból - a magyarok többsége rosszul ítéli meg a saját maga és mások nyelvtudását: érdekes módon egyszerre alá- és (többnyire inkább) túl is becsüli annak szintjét, amely így további problémákat szül ebben a fontos kérdésben.

Az idegennyelv-tudás fontossága - azon belül is elsősorban az angolé - megkérdőjelezhetetlen a mai világban. Éppen ezért tragikus, hogy mi magyarok sereghajtók (azaz utolsók) vagyunk a nyelvtudás tekintetében az Európai Unióban. Ez már önmagában is szomorú, ám engem még ennél is jobban aggaszt az, hogy az említett felmérések önbevallásos alapon működnek. Így sajnos könnyen elképzelhető, hogy sokan olyan nyelvtudás birtokában nyilatkoznak úgy, hogy beszélnek valamilyen idegen nyelvet, amit nagy jóindulattal is nehéz a nullánál többre értékelni valójában. Ezek szerint a bizonyos bő egyharmadról (egész pontosan 35%-ról) feltételezhetjük, hogy egy részük valójában semmilyen idegen nyelvet nem beszél értékelhető szinten. Ez azonban nem feltétlenül a nyilatkozó hibája.

Először is a felmérések - mint az Eurobarométer is, amelyre itt hivatkozok, de a legutóbbi magyarországi népszámlálást is felemlegethetném - úgy teszik fel a kérdést, hogy az igen tágan értelmezi a nyelvtudás definícióját. Ezért aztán olyanok is bátran jelölik meg azt a válaszlehetőséget, hogy beszélnek valamilyen idegen nyelvet, akik egy precízebben megfogalmazott kérdésre becsületesen elismernék, hogy a nyelvtudásuk igen korlátozott, és normál esetben ők maguk nem nyilatkoznának úgy, hogy beszélnek valmilyen idegen nyelvet.

Az Eurobarométer idegennyelv-tudást firtató kérdése konkrétan így hangzik:

"Which languages do you speak well enough in order to be able to have a conversation excluding your mother tongue?" azaz: "Mely nyelveken beszélsz annyira jól az anyanyelveden kívül, hogy azokon párbeszédet tudjál folytatni?" (A 2011-es népszámlálás sem fogalmazott sokkal precízebben: "Milyen nyelven képes másokat megérteni, és magát megértetni?")

Lássuk be, erre a kérdésre sokan pár tucatnyi mondat illetve kifejezés birtokában is rámondják, hogy ők beszélik az adott nyelvet ezen a szinten.

Ez tehát az egyik probléma. Hogy pontosan érthető legyen: azt állítom, hogy abból a bizonyos 35%-ból sokan (hadd ne mondjak arányt, bár nincsenek illúzióim) valójában értékelhetetlenül alacsony szinten beszélnek idegen nyelveket, tehát ez a kb. egyharmados arány túlzó. Még ennyien sincsenek, akik beszélnek nyelveket. (És még ez is csak az utolsó helyhez elég...)

Itt gyorsan hozzátenném azt is a fentiekhez, hogy sok EU állampolgár igen szerencsés helyzetben van velünk szemben, mert az anyanyelvük hasonlít egy másik nyelvre, és így kis erőfeszítéssel meg tudják tanulni azt a másik nyelvet (vagy legalábbis hihetőbben füllenthetik, hogy beszélik azt). Gondolok itt például a csehül is beszélő szlovákokra (és visszafelé).

A másik probléma - szorosan kapcsolódva az elsőhöz - az, hogy egyáltalán mit lehet nyelvtudásnak tekinteni. Nos, ez az a kérdés, amelyben a nyelvoktató szakma sem egységes (körülbelül a kezdetek óta). A nyelvtudást ugyanis nem lehet pontosan definiálni, holott - faramuci módon - a szintjeit aránylag jól meg lehet különböztetni, és mérni is tudjuk. Nem mindegy azonban, hogy hogyan illetve mihez mérünk.

Ide hadd szúrjam be gyorsan azt a meglátásomat, miszerint a laikusok szerinti nyelvtudás nem teljesen azonos a valós nyelvtudással. Értem ez alatt azt, hogy sokak akkor gondolják valakiről, hogy jól beszél egy adott idegen nyelvet, ha az illető folyékonyan beszél. (Minél kevésbé beszéli jól a szemlélő a szóban forgó idegen nyelvet, annál inkább nem tud semmi máshoz viszonyítani, mint a beszéd folyékonyságához. Lásd ide vonatkozó írásunkat az oldalsávban!) És ugyan van összefüggés a folyékonyság és a magas nyelvi szint között, sajnos nem ritka, hogy a rutinosnak ható beszélő helytelenül, esetenként fülsértő nyelvhelyességgel (amit a laikus nem hall), szörnyű kiejtéssel és harmatos szókinccsel beszéli az adott nyelvet. Ezt - "tankönyvileg" - nem lehet magas nyelvi szintnek értékelni, hiába is tűnik annak a hallgató felé. (Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy ez is több a semminél, és ugyebár abból kell főznünk, amink van.)